Esettanulmányok

Tapasztalataim szerint 3 különböző típusú vállalkozást lehet megkülönböztetni.

Egyik a kényszerből létrehozott, melynek tulajdonképpeni célja, hogy a tulajdonosainak megélhetését biztosítsa. Nem növekedik, és ha a tulajdonos meghal, a cég is vele pusztul el.

A másik fajta vállalkozás az, ahol erős ugyan a cég és nyereséges is, de a vezetés fő célja az osztalék kivétele, hogy saját életszínvonaluk minél magasabb lehessen. Ez is jó stratégia, de egyben borzasztó veszélyes, és törékeny is. Könnyen kerülhet válságba.

 A harmadik megközelítésben a tulajdonos fő célja, hogy olyan vállalatot hozzon létre, építsen fel, amely erős, önálló létre is alkalmas folyamatosan növekvő szervezeti egység lesz. Itt a fő cél a folyamatos építkezés, a leghatékonyabb eredmény elérése érdekében.

A vállalkozás folyamatos küzdelem.

A piac a harctér.

Mégpedig olyan csaták színtere, ahol egyszerre több ellenféllel is küzdeni kell. Olyanokkal, akiknek a természete, a viselkedése különböző, mégis egy cél vezérli őket: Az Ön cégének a nyereségét akarják megszerezni.

Tudja, hogy mit tennék, ha az Ön beszállítója lennék?

Azon igyekeznék, hogy az Ön cégénél a lehető legnagyobb szelet az enyém legyen a beszerzésre fordított pénzből. Azaz tőlem vásároljon a legtöbbet.

Úgy tűnik első hallásra, hogy ez a természetes és korrekt hozzáállás részemről, hiszen így érdekem, hogy jót, jól szállítsak. Rövidtávon igaz.

Igen ám, de van egy másik, sokkal fontosabb indokom is, hogy a célomat Önnél elérjem. Mégpedig az, hogy ha a beszállításokban elérem a szállítókra költött kiadásainak 30-40%-át, akkor már nem Ön fogja irányítani a vállalatát, hanem én…  Az Ön kötelezettsége az ügyfelei felé tőlem fog függeni, és ezt én ki is fogom használni. Azt, hogy mikor veszem át a vezetést észre se fogja először venni, csak amikor már megtörtént.

Szinte minden cégvezető tudja mennyire fontos a megfelelő stratégia kialakítása, a tervezés, és a folyamatos mérés.

Mégis gyakran tapasztalom, hogy a cégek kisebb vagyonokat tanfolyamokra, könyvekre, programokra, és tanácsadókra, hogy cégüket minél nagyobb szakértelemmel építhessék. 

Mindenhonnan jön információ, hogy hogyan kellene még jobban csinálni. Főként hozzá nem értő ismerősöktől... Bevezetnek méregdrága vállalatirányítási rendszereket, minőségbiztosítási szabványokat. 

Aztán a folytatásban mindez kihasználatlanul marad valamelyik elfelejtett polcon... és minden marad a régiben.

Konklúzió

A legtöbb cégvezető, tulajdonos, a vagyona növelésére kétféle módon törekszik: 

-bérjövedelem

Van azonban egy harmadik mód, hogy a befektetett energia megtérüljön.

Mindenki ismeri, mégis kevesen számítanak realizálódására, még kevesebben pedig tudatos növelésére.

Pedig általában ez a három lehetőség közül a legnagyobb mértékű.

A két leggyakoribb tervezési eljárás a Top-down,azaz felülről lefelé történő tervezési módszer, illetve ennek az ellenkezője, a Bottom-up technika.

A válságmenedzser nem jobb vezető, mint a vállalatot felépítő, azt működtető igazgató, vagy tulajdonos.

Egyszerűen teljesen más szakmai, és ami nagyon fontos emberi tulajdonságokkal van felvértezve.

A válságkezelő nem épít céget.

Kontrolling nélkül a vezetők érzésből vezetik cégüket, ami gyakran okoz felesleges, és tervezetlen kiadásokat. A lent látható illusztráción is érzékelhető, hogy érzésből is el lehet jutni a célig, csak sok vargabetű tarkíthatja a vezető útját.... Nos ezek a kanyarok tűnhetnek el a cél felé vezető útvonalból, és ez könnyen belátható, hogy felesleges kiadás helyett profitot fog eredményezni, ami ÉS EZ NAGYON FONTOS KÉSZPÉNZBEN ÁLL MAJD A CÉG RENDELKEZÉSÉRE.

Képletesen:

Az Economsol megtervezi az optimális kiadásokat, majd folyamatos tény/terv eltérés elemzéssel a plusz költségeket eltünteti.

Azaz finomabb irányítást tesz lehetővé, ami a jövőben keletkező kiadásokat teszi hatékonnyá.

Térítésmentes konzultáció: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.