Hogyan tegyünk tönkre egy céget 1 év alat úgy, hogy mi is belerokkanjunk?

Az alábbi cikk olyan módszerekről szól, amelyeket a vezetők, munkatársak akaratuk ellenére követnek el, és csak a végén szembesülnek tetteik következményeivel. Akkor, amikor más késő, sőt annyira elkéstek, hogy a saját életük is veszélyben van.

Természetesen nem minden cégnél kell minden lépést végrehajtani, hogy elérjük a „célt”. Van ahol egy is elég, és a jobbaknál akár mindegyik hibát el kell követnünk, hogy „sikeresek” legyünk.

A cikkben felsorolt gyűjtemény nem teljes körű, csak kiemeltem néhányat, de igyekeztem a teljességre törekedni. Azaz nem csak találomra válogattam, hanem egy teljes céghazavágó projektre elegendő akciót vettem egy kalap alá.

Kérem, tartsanak velem, és gyilkoljunk meg egy céget észrevétlenül.

A cég egy külső szemlélő szemszögéből.

Az egyik legfontosabb felfedezésem, hogy egy KKV vezetőnek sokkal nagyobb hatalma van, mint egy multinacionális vállalat menedzserének. Természetesen arányosan értendően. Miért mondom ezt? Mert a mi vezetőnk akár egyetlen döntéssel is romba tudja dönteni cégét, és ezzel a nála dolgozó 1-100 ember egzisztenciáját is akár. A multinál nincs teljhatalom, mindenkin van póráz.

A probléma ezzel csak az, hogy míg a nagyoknál a menedzser az egy szakma, addig a kicsiknél általában a szükséges rossz, aminek fontossága nagyon alá van becsülve. Így aztán az alapokkal sincsenek sokan tisztában.

A módszerek

Az általam felvázolt teendők végezhetők egymás után is, de legjobb őket párhuzamosan működtetni, mert ezzel fel lehet gyorsítani a katasztrófa kimenetelét.

Legyünk tévedhetetlenek

Tág a fogalom, egy következményt említenék. Ha tévedhetetlenek vagyunk, akkor egy alapszabályt hajalmosak vagyunk át is hágni. Sokan ezzel követik el az első hibát.

Okosak vagyunk, és már régen megtanultuk, hogy több lábon kell állni!

NA EZ EGY NAGY MARHASÁG. A bukás alapja.

Gondoljuk, el mi történik, ha egy asztalos, aki szépen felépíti vállalkozását, és pénze is lesz, befektet egy gumiszerelő műhelybe. Ne feledjük, KKV a téma, korlátozott erőforrásokkal, komoly önbizalommal, és nulla háttérrel.

Szóval mi a példa egyik legvalószínűbb végkifejlete?

A gumis gyengíteni fogja az asztalos vállalkozás alapjait, sőt magával is ránthatja azt a halálba.

A miértre a következőek fognak választ adni.

A megoldás, hogy nem több lábon kell egy kicsinek állni, hanem egy lábon, de minél több ujjon kell egyensúlyozni.

Ugye?

Az asztalosnak olyan irányban kell fejlesztenie, ami eltér az eddigi portfóliótól, de még benne van az ő szakmai, piaci ismereteiben.

Szóval álljunk több lábon. Ha sikerült egy kis pénzt megszerezni, akkor ne a cégbe fektessük be, hanem valami új területre, hogy „biztonságban” legyünk.

Legyünk pesszimisták.

A kényszervállalkozók sajátossága, és még a régi rendszer csökevénye a következő hozzáállás

„…hozzál ügyfelet…”

„…nálunk ezt nem lehet megcsinálni…”

Mindenki ellenség. Az ügyfél, mert nem jön. A kormány, mert nem tiltja be a konkurenciát.

A versenytárs, mert el akarja venni az ügyfelet.

Példa:

Mezőgazdaság.

Ha aszály van az baj. Ha esik az eső az is. Ha meleg van az éppen olyan gond, mint ha nincs meleg. 2007-ben egy kisalföldi mezőgazdasági vállalatnál rekordtermés volt, mert minden tényező ideálisan alakult.

Megkérdeztem a mindig panaszkodó Elnök urat, hogy na most elégedett ugye?

„ÁÁÁ nagy a baj, mert most mindenhol jó lett a termés……”

Na a jelen cikkemnek Ő  az egyik ihletője…

Ne tegyünk semmit a sikerért, de ha nem jön magától, akkor se mi vagyunk a maflák, hanem az, aki elhalászta az orrunk elől, mert ő tisztességtelen eszközöket alkalmaz, mint például ügyfél orientáltság, marketing, kontrolling, hatékonyság.

Jelentsük fel, hadd legyen jó napja a hatóságnak.

Ne szeressük az ügyfeleinket.

Hát igen, az ügyfelek komolyan tudják veszélyeztetni annak a vezetőnek a hatékonyságát, akinek fő célja a cég tönkretétele.

Mert van a vevőknek egy nagyon „rossz” tulajdonsága:

Ha rendesen kiszolgáljuk, akkor ODASZOKIK.

Ráadásul elmondja másnak is, és ezzel még több vevő szokik oda. Ezzel a katasztrófát lassíthatják, mégpedig jelentősen. A hűséges ügyféllel aztán hiába gorombáskodunk, már késő, mert nem fog elmenni, hanem először reklamál… ismét plusz energia.

Ezért itt van néhány aranyszabály:

Az ügyfélre mosolyogni tilos.

Az ügyfél jelenléte egyszerűen zaklatás, ami ugye bűncselekmény.

Kiszolgáláskor a mai haszon mindig több mint a holnapi, holnaputáni, és az azt követő összes együttvéve.

Legyünk mindig a legolcsóbbak.

Ez azért fontos, és hasznos szabály, mert ezzel elérhetjük, hogy nem csak a mi cégünk, de a versenytársaink is velünk buknak.

Alapvető stratégiai tervünk a következő legyen:

Olcsó árakkal jussunk be az ügyfélhez, majd ha már bent vagyunk, és megvan a bizalom, akkor szép lassan emelni tudunk, és már nyertünk is az üzleten.

Azt viszont felejtsük el, hogy ha mi lennénk a vevők, akkor a szállítónktól a hosszú távú kapcsolatért cserébe további kedvezményeket várnánk el….

Érdekes paradoxon nem?

Az olcsó Jancsi maximum Olcsó Jánossá tud válni. Főleg ha a kezdeti ár meghatározásakor kontrolling hiányában kizárólag a beszerzési (gyártási) költségeket állítjuk szembe a bevétellel….

Tervezés, jövő, üzleti terv, kontrolling, marhaság.

Nem lehet tervezni, de nincs is rá szükség a legjobb hozzáállás. Kicsit gyengébb, de még elfogadható a megvan a terv, de csak fejben gyakorlat.

Természetesen mindenki figyeli az eredményeit, mert össze akarja hasonlítani az elmúlt évvel.

Ezzel két komoly lépést is tesznek a vezetők „előre” a katasztrófa felé.

Egyik, hogy csak a végső bevételt, jó esetben összes nyereséget állítják szembe a tavalyi évvel. Soha nem mennek bele a részletekbe (kontrolling).

A másik, hogy ezzel a módszerrel ugyanazt teszik, mintha a sofőr az autóját úgy vezetné, hogy közben hátrafelé néz, és az elhagyott útból akarna következtetni arra, hogy milyen lesz a következő kanyar.

Egyébként mindenkinek javaslom, hogy próbáljon meg a saját kocsijával beállni valahová tolatva úgy, hogy csak előre szabad nézni.

Példa a tervezetlenségre:

Étterem

A tulajdonosnak volt 50 millió Forintja, és szeretett volna egy színvonalas éttermet csinálni. Bele is vágott, el is készült. A végén maradt még pénz, amiből borokat vásárolt, hogy látványos borhűtő legyen a vendégek szeme előtt.

A megjelenés kitűnő volt, a konyha kiváló.

Mégis tönkre ment fél év alatt.

Miért?

Mert nem volt jó a tulajdonos üzleti terve

Azt gondolta (fejben), hogy a cég elindul, és a bejövő pénzből folytat marketing kampányt, majd a befolyt haszonból fejleszt tovább.

Itt lép színre ismét a menedzser szakmai hiányosság.

Mert mi a fenéből lett volna haszon, ha nincs megtervezve, hogy mennyi ideig kell finanszírozni a felfutás, és kezdeti marketing kiadásait?

Cash Flow tervezés totális hiánya volt a cég komoly hibája.

Ez tehát szintén egy nagyon hatékony módszer a cég tönkretételére, és nem csak kezdő vállalkozásoknál hasznos.

Féljünk az alkalmazottainktól.

El kell hinni, hogy az alkalmazott ugyanolyan lojális a céghez, mint a tulajdonos.

Az alkalmazott soha nem lop.

Ám a legfontosabb, hogy az alkalmazott pótolhatatlan.

Ezzel a 3 fő gondolattal, de főképpen az utolsóval tolják a vezetők a céget a szakadék felé.

Ismét belép ide egy csak a KKV cégekre jellemző tulajdonság, mégpedig, hogy a vezető érzelmileg is kötődik a céghez, hiszen ő a tulajdonos is.

Ez gyakran hátráltatja a céget. Alapvető, és mindig kéznél lévő céggyilkos technika. Nekem is megvan, és küzdök is ellene folyamatosan.

Pedig mennyire átlátszó nem?

Amennyiben az alkalmazott pótolhatatlan, akkor nem is a mienk a cég, hanem az övé!!!

Nézzük hülyének a hatóságot.

Azt szoktam mondani, hogy ebben a részben van néhány olyan tanács, ami rövid távon nem rontja, hanem javítani fogja a cég működését. Nem szabad elkeseredni, mert a kezdeti fellendülés után a befektetett energia meg fog térülni, és a vállalat olyan zuhanórepülésbe megy át, hogy a sólymok is megirigylik majd.

Vegyünk fiktív számlákat. Igen, ezzel javulni fog a teljesítményünk, de majd látjuk mindjárt hol „térül” meg a dolog.

Legyünk papíron mindig veszteségesek. Ezzel is jól járunk egy darabig, de van egy különösen fontos előnye is. Mégpedig az, hogy saját magunktól is véd ez a módszer. Ugyanis ha egy reggel megvilágosodva ébrednénk, és a valós fellendülést jelölnénk ki célul, akkor sem tudnánk semmit tenni, mert a veszteséges cég nem kap hitelt, még a szállítóktól se nagyon, és pályázni sem lehetséges. Így marad a további menetelés a halál felé.

Szerezzünk olcsó könyvelőt. Nem szokták elhinni, de egy balek könyvelő sokat tud „segíteni”, hogy mihamarabb túl legyünk a vállalkozáson.

Ne fizessük be az adókat, hogy a hatóság tudjon inkasszózni. Ezzel „kellemes” meglepetést tudunk okozni magunknak alkalomadtán.

Tegyük tönkre önmagunkat is

Alapelv: Árbevétel=Haszon

Nyugodtan vegyünk minden pénzt a cégből, hogy nekünk legyen a legnagyobb autónk, és irodánk

Ha készpénz hiányunk lesz, akkor a rokonságtól kérjünk kölcsön, és zálogosítsuk el a magánvagyonunkat is.

Eredmény:

Fizetésképtelenné válunk.

A szállítók nem adnak árut, tehát nem is tudunk eladni.

A hitelezők felszámolást indítanak ellenünk.

A felszámoló megtalálja a pénzt a házipénztárban, csak éppen nem tudunk elszámolni a hiánnyal.

A felszámoló rendőrségi feljelentést tesz, és az összes fedezetet értékesíti.

Mi pedig elveszítjük vagyonunkat, és még börtönbe is megyünk.

A hab a tortán, hogy a családunk, rokonok szintén velünk buknak majd.

Ásó, kapa, nagyharang…

Bármi is a célja, ha felhív, azzal csak nyerni fog.